Hommage à Paris
"Ha szerencséd volt, és ifjan Párizsban élhettél, bárhová vetődj életed során, Párizs veled marad, mert Párizs vándorünnep." (Ernest Hemingway)
Ezzel a sejtelmes Hemingway-idézettel köszöntött minket, ötvenkettőnket (a 9. B és 9. KNy angol-francia kéttannyelvűs osztályok diákjait, osztályfőnökeinket, Rákosné Szőke Ágnes és Kissné Trembeczki Nóra tanárnőket, valamint a velünk utazó felnőtt vendégeket) P. Kováts Éva tanárnő, franciatanárnőnk, aki a tanulmányi kirándulásunk szervezője és lelkes idegenvezetője is volt egy személyben. Akkor még nem tudtuk pontosan, mit is jelentenek ezek a szavak, de mindannyian éreztük, hogy súlyuk van, s az elkövetkező néhány nap fogja majd megtölteni őket feledhetetlen tartalommal és élményekkel. Így is lett...
"Errer est humain, flâner est parisien" / "Tévelyegni emberi dolog, csavarogni párizsi " - vallotta Victor Hugo, a francia romantika író-és költőnemzedékének jeles tagja. Az ő nyomdokain haladva a "Fények Városában" eltöltött egy hét után mi is hisszük ezt. Ez alatt az idő alatt "felfedeztük" magunknak Párizst, a mi Párizsunkat. Betelni ugyan nem tudtunk látnivalóinak szépségével, történelmi múltjának hangulatával, a klasszikus és a modern művészet szimbiózisának olyan tökéletes összhangjával, hisz mindez kimeríthetetlen és megunhatatlan, de tudjuk, hogy ezentúl mindig bennünk él, visszük magunkkal, pontosan úgy, ahogy Hemingway megírta, mert "Párizs vándorünnep." Mi szó szerint csavarogtunk -kezünkben az elengedhetetlen kistérképpel- a Szajna- parton, a belváros káprázatos sugárútjain, műemlékek nyomában haladva, s ha elfáradtunk, megpihentünk az impozáns kertek és parkok padjain, vagy éppen egy-egy kávézó teraszán a francia konyha remekeit kóstolgatva.
Idézzük fel, mi is történt a nyolc nap alatt!
Május elsején hajnali négy órakor keltünk útra, és este nyolc óra körül érkeztünk meg a német-francia határ melletti Saarbrückenbe, mely hatórányi útra fekszik Párizstól. A kényelmes ifjúsági szállásunkon kipihentük az utazás fáradalmait, s bőséges reggeli után folytattuk utunkat Párizs felé. Déltájban érkeztünk meg a gyönyörű városba. Először természetesen az "Öreg Hölgynél", az Eiffel-toronynál tettük tiszteletünket. Éppen csak köszöntünk neki, mert utunk innen az Ile de la Cité-be, Párizs szívébe vezetett. Néhány perces gyalogos séta után magasodtak előttünk a Notre Dame székesegyház fenséges román stílusú csonka tornyai, s kecses gótikus támpillérei és fiatornyai. Feltekintve a Miasszonyunk templom zordon vízköpőire kinek ne jutna eszébe Victor Hugo Quasimodo-ja, a s kinek nem idézné fel a szomszédos Conciergerie vaskos épülete az egykori szép rab, Marie Antoinette alakját? A folyó felett a hidak ívelnek át, szám szerint 37 darab, ezeket is sorra vettük. Találtunk köztük fából készült sétáló hidat, roskadásig megrakodva lakatok sokaságával. És persze itt van még a Pont Neuf (Új híd), amely neve ellenére Párizs legrégebbi, ma is álló hídja. És persze a pillantásunk megakadt a bouqiniste-eken, a part menti könyvárusokon, akik régi Edit Piaf- lemezeket, posztereket, Toulouse-Lautrec-plakátos poháralátéteteket, megfakult újságokat, retro életérzést keltő divatlapokat és régi fényképeket árulnak. A napot a Quartier Latin-beli séta zárta.
Másnap, vasárnap újult erővel vettük a nyakunkba a várost. Sétánk a Place de Bastille-nál (Bastille térnél) kezdődött, majd a város egyik "kötelező" nevezetességéhez, a Place des Vosges-hoz, a Vogézek teréhez vezetett. Talán ez Párizs legrégebbi és legszebb placca. Az eredetileg Place Royale-nak hívott teret IV. Henrik megbízásából 1605 és 1612 között építették. Elragadó a tér érintetlensége, ma is a korabeli épületek állnak itt, így betekinthettünk a XVII. századi francia építészetbe is, hiszen gyönyörködhettünk a tér egyedülálló vöröstéglás épületeiben. Ezek egyikében-másikában olyan híres történelmi személyiségek és művészek laktak, mint Richelieu bíboros vagy a korábban említett Victor Hugo.
Párizsban minden változatos és szeszélyes, még az időjárás is. A ránk zúduló májusi zápor sem szegte azonban kedvét kis társaságunknak. A vasárnap délután is bővelkedett látnivalókban: a Rue de Rivoli vezetett el a Hôtel de Ville-hez, a Városházához, majd a Louvre-hoz és az Arc des Triomphe-hoz, a Diadalívhez. A Défense negyedet autóbuszos városnézés keretében jártuk be, majd visszatértünk a Jardin des Tuileries-be, a Tuileries-ák kertjébe. A kertművészet csodáinak tekinthetők a barokk-rokokó nyesett-nyírott kertek fegyelmezett alakzataikkal, formára szabott fáikkal és színpompás virágaikkal.
A pihenő után a Concorde térről indultunk délutáni sétánkra. A francia forradalom idején itt állt a guillotine, melynek éles pengéje alatt hullt porba XVI. Lajos és Marie Antoinette feje, de itt érte utól a végzet a forradalom jakobinus vezérét, Robespierre-t is. A tér közepén magasodik az egyiptomi Luxor csarnoktemplomából származó több ezer éves, II. Ramszesz fáraó dicső tetteit megörökítő obeliszk, melyet 1831-ben adományoztak Lajos Fülöp királynak. A Place de la Concorde-tól (a Concorde tértől) a Diadalívig (Arc de Triomphe) a "la plus belle avenue du monde", a világ legszebb sugárútja, a Champs- Élysées vezetett el minket. A város legismertebb, közel két kilométeres sugárútján haladva gyönyörködtünk a legtrendibb üzletekben, megnéztük az elegáns autószalonokat, be-beültünk egy-egy kávézóba. A Champs Elysées-t a Charles de Gaulle - Etoile téren álló Diadalív koronázza meg, ahová csillagszerűen érkezik be a 12 sugárút. Itt bepillanthattunk a párizsi közlekedés forgatagába: nincsenek sávok felfestve, látszólag nincsenek közlekedési szabályok, mégis koccanás és dudálás nélkül jönnek-mennek az autók. Az alkonyi Párizst a Montmartre fölött emelkedő fenséges, fehér kupolás bizánci-keleti stílusú székesegyház, a Sacré Coeur (Szent Szív bazilika) teraszáról szemlélhettük meg. Izmainkban jóleső fáradsággal és élményekben gazdagon tértünk meg szállásunkra.
Hétfőn reggel Bonaparte Napóleon "várt minket" az Invalidusok templomában. A francia nemzet halhatatlan császárának, a Code Civil szerzőjének impozáns, arany kupolás templomában áll a császár vörös márvány szarkofágja, a Tombeau de Napoleon, melyre az utókor nemzedékei feltétlen tiszteletadással tudnak csak tekinteni. Ha fentről tekintenek le rá, akkor fejet hajtanak a nagy császár előtt, ha pedig alulról, a kör alakú kollonád felől vetnek egy pillantást a síremlékre, akkor felnéznek rá.
Az ebédünket a Jardin du Luxembourg-ban, a Medici Katalin kedvéért épített pompás Luxembourg-kertben fogyasztottuk el. A délutánt a Louvre-ban, a világ egyik méltán leghíresebb múzeumában és képtárában töltöttük el. Az információs pultnál kapott térkép segítségével ki-ki kiválaszthatta, hogy a Louvre műremekei közül melyeket keresi fel. Kiscsoportos felfedező körútra indultunk, lépten-nyomon villantak a fényképezőgépek, számtalan fotó bizonyítja, hogy a Louvre az egyik kedvencünk lett. A kedd délelőttöt is a festészet vonzásában töltöttük. Ezúttal a XIX. század végi klasszikus modernség és a XX. század eleji avantgárd modernség alkotásait csodálhattuk meg az Musée d' Orsay-ban. Mennyire más élmény volt a tankönyveinkből jól ismert impresszionista, szimbolista, szecessziós és expresszionista műremekeket eredetiben és a saját szemünkkel látni! Mikor az Orsay-beli látogatásunk véget ért, májusi zápor fogadott minket, így szaporáztuk lépteinket az autóbuszunk felé. Alig félórás utazás után újabb nagyszerű látványossághoz érkeztünk: Versailles-ba, a Napkirály, XIV. Lajos által építtetett pompás királyi palotához. A palota főbejárata előtt hömpölygő tömérdek turista jelezte a látnivaló kivételességét. Lenyűgözött minket a francia barokk és a XVII. századi klasszicizmus, a 'Grand Si?cle' gazdagsága, mégis talán a palotát övező tágas, napfényes kertek jelentettek igazi kikapcsolódást.
Most is, mint eddig minden este, szép élményekkel gazdagodva indulhattunk a szállásunkra. Azaz, még nem, hiszen este 7 órára jelentkeztünk be az "Öreg Hölgyhöz", a Grande Dame-hoz,, az Eiffel-toronyhoz. A Párizs jelképének számító Eiffel-tornyot eredetileg Barcelonának ajánlotta fel Gustave Eiffel mérnök, a torony építője, de a katalán város polgármesterének nem tetszett az ötlet. Az 1889-es Világkiállításra megépült mű sokáig a világ legmagasabb épülete is volt 324 méteres magasságával. S bár a párizsiak először nem szerették, és volt is róla szó, hogy lebontják, ma ez a világ legismertebb és leglátogatottabb épülete. Megépítése óta már több mint 200 millióan néztek le a tornyából. Pedig szélhámos ócskavas-kereskedők többször is eladták, Hitler le akarta bontani és fegyvereket akart gyártani belőle, de szerencsére a torony minden ellene irányuló merényletet, vihart és villámcsapást túlélt. Kováts Éva tanárnő úgy tervezte, hogy abban a pillanatban tartózkodjunk a toronyban, amikor felvillannak az esti fényei, mert a kivilágított Eiffel-torony még káprázatosabb, mint a nappali fényárban úszó. Ebben is igaza volt, nem győztünk kattintani a kamerákkal, annyira nem tudtunk betelni az elénk táruló látvánnyal.
Szerdán délelőtt szabadprogram volt, mindenki kóborolhatott és vásárolgathatott kedvére. Tanáraink a Rodin Múzeumba mentek, mi 9. Kny-sek egyik osztálytársunk vezetésével a La Halle-ba, az egyik legnépszerűbb ruhaboltba. Sikerült is sok szép, divatos, franciás ruhát vásárolnunk. Délutánra kaptunk időpontot a Sainte Chapelle-be, a gótikus építészet műremekébe, melyet IX. Lajos, Szent Lajos király építtetett a királyi relikviák számára. A felbecsülhetetlen értékű emlékművet a reptereken szokásos biztonsági intézkedésekkel őrzik, nem kis meglepetést okozva a délelőtti bevásárlás utáni, ajándékokkal felszerelkezett csapatunknak. Szerencsére a velünk utazó felnőttek kisegítettek minket, rájuk bízhattuk "értékeinket", s mi nyugodtan gyönyörködhettünk a Sainte Chapelle-ben. Az est koronája az egyik Centre Pompidou (Pompidou Központ) melletti kisvendéglőben közösen elfogyasztott búcsúvacsora volt. Ezzel a könnyed, ízletes, franciás finomsággal vettünk búcsút a Fények Városától, Párizstól.
Csütörtökön reggel Reims-en át Strasbourgba indultunk. Reims gótikus székesegyháza történelmi események színhelye volt a százéves háború alatt és az első világháborút lezáró békekötések idején. Strasbourg az Európai Unió több fontos intézményének is helyszíne, felváltva itt és Brüsszelben ülésezik az Európai Parlament, az Európai Unió parlamentáris testülete, amely a Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az Európai Unió törvényhozói, hatalmi ágát. Az Ill folyón tett sétahajózás közben ismerkedhettünk meg a város nevezetességeivel. Este szabadprogram volt, ki-ki baráti körben vacsorázott egy-egy elzászi étteremben. Akadtak azonban kalandok is a hazaindulás előtti utolsó esténken!
"Tévelyegni emberi dolog, csavarogni párizsi" -idéztük Victor Hugo szavait útinaplónk elején. Párizsi élményeinket "a csavargás" jellemezte, Strasbourgban azonban voltak, akik bizony -ha nem is tévelyegtek- csak eltévedtek. S ilyenkor lenne nagy szerepe a XX. századi technika csodájának, a mobiltelefonnak. Mondjuk lenne, ha működőképes lenne, ha nem merülne le akkor, amikor kell, s az eltévedteket vissza lehetne irányítani az autóbuszhoz a segítségével. De ha már így alakult (Murphy-törvény) különösebb baj nem történt, hisz győzött a józan ész, a "bajbajutottak" visszatértek a kiindulási pontra, ahová értük tudtunk menni, s immár semmi akadálya nem volt annak, hogy megpihenjünk a szállásunkon, hisz pénteken korán reggel indultunk haza.
Mindannyian úgy érezzük, hogy ez az út nemcsak egy kéttannyelvűs tanulmányút volt, hanem sokkal több annál. Rengeteget tanultunk, sokat beszélgettünk, nevettünk, s megtapasztaltunk számos olyan élethelyzetet, amelyben próbára tettük magunkat, kalandokat éltünk át együtt, melyek éppolyan fontosak, mint az a tudásanyag, amit magunkba szívhattunk ezen emlékezetes utazás alkalmával.
"Mindenki örömmel emlékezhet vissza ezekre a napokra, én úgy gondolom. Felejthetetlen nyolc nap volt! Alig várom, hogy újra lássam ezt a gyönyörű várost!
Még egyszer köszönöm Kováts Éva tanárnőnek a magam és diáktársaim nevében, hogy megszervezte ezt a fantasztikus utat, és köszönjük kísérőtanárainknak, hogy segítették őt!"
Kissné Trembeczki Nóra