Magyar Költészet Napja

Ismét bebizonyosodott, hogy a vers nem elsősorban arra való, hogy érettségizzünk belőle, aztán elfelejtsük, hanem arra, hogy élni segítsen. Közismert Kányádi Sándor sztorija a falusi kisiskolásról, aki a tanító kérdésére, hogy ti. Mi a vers?, ijedtében azt felelte: A vers az, amit mondani kell. Kiderült, hogy a vers él, köszöni szépen, jól van, mert mi, zrínyisek, tanárok és diákok egymásnak mondtunk verset fejből, telefonból, papírból - látható örömmel. Minden bátor versmondó vendégünk volt egy ajándék kávéra! Folyt. köv. jövőre!

A 10. A osztály és Végvári Roberta